Agapornis nemzettség

Kormosfejű törpepapagáj            (Agapornis nigrigenis)

Élőhely: Délnyugat-Zambiában a Zam­bezi partvonala, a Victoria vízesés környéke és  Északnyugat-Zimbabwe.

Nagyon hasonlít az A. personata­ra, de hossza 13,5-14 cm, zöld alapszíne a far­csíkján és a hasi felületén sárgásabb árnyalatú,  homloka és a fejtető elülső része vörösesbarna,  hátsó része és a tarkója sötét sárgászöld, kan­tárja, torka és a pofatájék barnásfekete, begyé­nek felső része narancsvörös, alsó része sárgás  fűzöld. Szárnya 9,5 cm hosszú, az evezői kékes  árnyalatúak, farkhossz 4-4,5 cm, a csőre 1,45  cm hosszú.

Leírás: A hím és a tojó egyforma. A fiatalok írisze halványbarna, a csőrük fel­ső káváján feketés nyomok láthatók.

Viselkedés: Szintén a bozótos-fás-füves  szavanna az élettere, 600-1000 m magasság­ban. Költési időn kívül 20-100 fős csoportok­ban látható, kóborló életmódot folytat. Táplá­léka magvak, bogyók, gyümölcsök, röpte gyors  és iránytartó. Az őszi-téli hónapokban, faüre­gekben költ, a tojó a csőrében hordja a fé­szekanyagot.

Tartása,
Tenyésztése: az Agapornis personata­éval (Feketefejű törpepapagáj) megegyezik.

Hegyi törpepapagáj         (Agapornis taranta)

Élőhely: Etiópia fennsíkja. 

Leírás: Hossza 16,5 cm, alapszíne zöld, a  hasi felülete kissé sárgásabb árnyalatú, homlo­ka, kantárja és szemének környéke vörös. A  szárnya 10 cm hosszú, evezői és alsó farkfedői  feketék, farka 4-5 cm hosszú, a külső tollakon  sárga nyomok láthatók és csúcsi része közelé­ben fekete csík van. Irisze vörösesbarna, csőre  1,75 cm hosszú, korállvörös, lába szürke.

A tojó homloka, kantárja és a szem körüli  tájék zöld, az alsó szárnyfedői is zöld színűek,  néha feketés nyomokkal.

A fiatalok a tojóra hasonlítanak, de a hím  fiókák alsó szárnyfedői feketék, csőrük sötét­sárga, a bázison fekete nyomokkal.

Alfaja: nincs.

Mutációk: fahéjszínű

Viselkedés: 1300-3200 m magas hegyek  között, erdősegekben fordul elő, de táplálék­szerzés céljából időnként alacsonyabb régókat  is felkeres. Többnyire a Juniperus, Hagenia és  Hypericum-erdőket kedveli. Kicsiny - legfel­jebb 20 fős - csapatokban látható, tápláléka  magvak, bogyók és gyümölcsök, a boróka ter­mesét és a fügét nagyon szereti. Költése már­cius és november között lehetséges, élő vagy  elhalt fa üregében fészkel, a tojó a testi tollai  között viszi a fészekanyagot, egyedül ül a tojá­sokon.

Tartás: 2 köbméter légterű volierban  már jól érzi magát, nem lármás, gondozóját ha­mar elfogadja. Volierenként csak egy párt cél­szerű elhelyezni, mert a tojók kifejezetten ag­resszívek egymással és akár idegen hímmel is,  ha úgy véli, hogy a párját veszély fenyegeti.  Fagymentes helyiségben átteleltethető. Táplá­Iása a többi Agapornis fajéval megegyezik, leg­feljebb fokozott C-vitamin igényét kell kielé­gítenünk - borókabogyóval, ha ez lehetetlen,  alkalmas vitaminkészítménnyel.

Tenyésztés: A hullámos papagáj odúját általában  elfogadja, de fűszálakat, leveleket adjunk ne­kik az odú kibélelése céljából.

Fészekalja 3-4 tojás, ezek mérete:  24, 5 x 19 mm, a kotlási idő 25 nap, kirepülési idő 6-7  hét. Sokszor  éveket kell várni, míg a madárpár költésre  szánja magát, de akkor évi két költés is lehet­séges. Téli költés esetén természetesen fűtés  indokolt.

Földieperfejű papagáj         (Agapornis lilianae)

Élőhely: Dél-Tanzánia, Északkelet-Mo­zambik, Észak-Rhodesiában a Zambezi, és  Zambiában a Luangwa folyók völgye.

Leírás: Nagyon hasonlít az A. personata­ra, de hossza 13,5 cm, zöld alapszíne a farcsíkján  és a hasi felületén sárgásabb árnyalatit, homlo­ka, feje teteje, pofatájéka földieperszerű és foko­zatosan megy át a torok és a begy felső részének  lazacszínébe, míg a begy alsó része sárga. Szár­nya 9-9,5 cm, a farka 3,5-4 cm, a csőre 1,5 cm  hosszú. A tojó színei valamivel halványabbak.  A fiatalok pofatájéka feketésen átszőtt, csőrük  felső káváján fekete nyomok vannak.

Mutációk: lutinó.

Viselkedés: 600-1000 m magasan lévő  fás-bokros szavanna-övezet lakója, 20-100 fős  csoportokat alkotva repül a fákkal borított al­vóhelyről a füves vagy megmunkált területre,  ahol táplálékot talál. Magvakat, bogyókat,  gyümölcsöket fogyaszt, röpte gyors és iránytartó. Január és július között, élő vagy elhalt fa  üregében költ, fészekalja 3-5 tojás, ezek mére­te: 20,5 X 16,5 mm. A fészekanyagot a tojó a  csőrében hordja, kotlási idő 22 nap, kirepülési idő 6-7 hét. A populációja 50000 példány  alatt van.

Tartása,
Tenyésztése: az Agapornis personata­éval (Feketefejű törpepapagáj) megegyezik.

Feketefejű törpepapagáj         (Agapornis personata)

Élőhely: Észak-, és Közép-Tanzánia,  Dar es Salaam és Nairobi környéke, Délkelet­Kenya bizonyos területei.

Leírás: Hossza 14,5 cm, alapszíne zöld,  homloka, kantárja, feje teteje, pofatájékának  elülső része és álla barnásfekete, a pofatájék  hátulsó része olajbarna, torka narancsvöröses  árnyalatú, a nyaka körkörösen sárga. A farcsík  és a felső farkfedő k halványkékek, a begye sár­ga. A szárnya 9,5 cm hosszú, az evezők söté­tebb zöld színűek, az alsó szárnyfedők szürkés­kék és zöld színűek, tarka 4-4,5 cm hosszú, a  külső tollakon narancssárga nyomok láthatók,  a csúcsi rész közelében fekete csík húzódik. Iri­sze sötétbarna, szeme körül feltűnő fehér gyű­rű látható, korallvörös csőre 1,7 cm hosszú, lá­ba szürkés-hússzínű.

A tojó színei haloványabbak.

A fiatalok színei fakóbbak, különösen a fe­jen, a csőrük felső káváján feketés nyomok  vannak.

Mutációk: kék, sárga és fehér  (nem lutinó és nem albínó!).

Viselkedés: 1100-1500 m magasan fek­vő, bozótos-füves szavanna lakója. Költési  időn kívül 20-80 tős csapatokban látható, kó­borló életmódot folytat, hangja magas fekvésű,  csivitelő, röpte gyors és iránytartó. Tápláléka  magvak (különösen gabona és köles), bogyók,  gyümölcsök. Költésének időpontja a csapa­déktál függ, március és augusztus között lehet­séges, többnyire faüregekben (baobabfa) fész­kel, ha ilyet nem talál, más madár elhagyott  fészke, emberi építmény vagy szikla hasadéka  is alkalmas számára, kolóniában való költés is  lehetséges. A tojó a csőrében szállítja a fészek­anyagot.

Tartás: Kevésbé agresszív, mint a nem­zetség többi tagja, hasonló papagájokkal, pél­dául Fischer-papagájjal - megfelelő nagyságú, tehát legalább 4 köbméter légterű volierban ­együtt tartható, de azért felügyeletet igényel­nek! Téli időszakban fűtött helyiségben való  elhelyezése indokolt, Táplálása a II. séma szerint ajánlott, sok gyü­mölccsel, zöldeleséggel, lágyeleséggel. Friss ágakról gondos­kodjunk számára.

Tenyésztés: Többnyire sikerrel jár, állan­dó hőmérséklet mellett bármelyik évszakban  lehetséges a költése. A hullámos papagáj odúja  megfelelő számára, gondoskodjunk arról, hogy  a madár az odúját megfelelőképpen ki tudja bé­lelni. Fészekalja 3-6 tojás, ezek méretei:  23 X 17 mm, kotlási idő 20-23 nap, kirepülési idő  32-36 nap.

Évente több költés is lehetséges, de ket­tőnél többet ne engedélyezzünk. Ha nem gon­doskodunk kellő ásványianyag -bevitelről, az  öregek kitéphetik a fiókák tollait.

Feketenyakú törpepapagáj         (Agapornis swindernianus)

Élőhely: Libéria és Dél-Ghana

Leírás: Hossza 13 cm, alapszíne zöld, fe­jén és hasi felületén kissé halványabb árnya­lattal, a tarkóján fekete csík látható, alatta va­lamivel szélesebb, a nyakán körül futó sárga  vagy olajszínű gyűrű van. Hátának alsó része és  farcsíkja mályvakék. A szárnya 9 cm hosszú, az  evezők külső zászlói feketék, a farka 3,5 cm  hosszú, zöld, a külső tollakon fekete és na­rancsvörös csíkoltsággal. Irisze sárga, szemgyű­rűje szürke, a csőre 1,3 cm hosszú, szürkésfeke­te, lába szürke. A hím és a tojó egyforma.

A fiatalokon a fekete nyakszalag hiányzik  vagy csak nyomokban látható, íriszük barna,  csőrük halványszürke, a bázison fekete nyo­mokkal.

Alfaja: az A. s. zenkeri  és a A. s. emini

Viselkedés: Síkvidéki, vagy középmagas  (legfeljebb 11300 m) hegyvidéki erdőségek ma­dara, kisebb-nagyobb csoportokban látható,  amint repül a lombkorona felett, ám táplálé­kát néha a föld közelében keresi, magvakat,  gyümölcsöket és rovarokat fogyaszt. Hangja  kevésbé éles, inkább csicsergő jellegű, több­nyire nyáron, fán lévő termeszvárban kotlik,  egyéb adatunk sajnos nem áll rendelkezésre.

Tartás: Eddig nem sikerült huzamosabb  ideig emberi oltalom alatt tartani, a madarak  sajnálatos módon csakhamar elpusztultak, az  elégtelen ismeretek miatt.

Tenyésztés: a fentiek miatt a tenyésztése  még nem sikerült

Szürkefejű törpepapagáj         (Agapornis canus)

Élőhely: Madagaszkár (kivéve a szára­zabb délnyugati részét), meghonosodóban van  a Rodriguez, Mauritius, Comoro, Seychelles,  Zanzibar

Leírás: Hossza 14 cm, alapszíne fűzöld,  farcsíkján világosabb, hasi felületén sárgásabb  árnyalattal. Feje, nyaka és begye fehéresszürke,  szárnya 9,5 cm hosszú, az alsó szárnyfedői feke­ték. A farka 4-5 cm hosszú, a külső tollakon  sárga nyomok és a csúcsi rész közelében fekete  csík látható. Írisze sötétbarna, csőre 1,1 cm,  szaruszínű halványszürkés, a lába szürkés.

A tojó feje, nyaka, begye fűzöld, éppúgy az  alsó szárnyfedői.

A fiatalok a szüleikre hasonlítanak, de a  hím fiókák feje, nyaka és hegye zöldes árnyala­tú lehet, csőrük sárgás, a felső káva bázisa feke­te.

Alfaja: A. c. ablactanea

Viselkedés: A sziget közepén lévő hegyvi­déktől eltekintve mindenütt előfordul. 1000  m-nél magasabbra azonban nem repül. Általá­ban közösséget kedvelő madár, kisebb-na­gyobb csoportokat alkotva látható, ahol bő­ségben talál ennivalót, akár 60-80 papagáj is  összegyűlik. A táplálékot többnyire a talajon  vagy annak közelében keresi, túlnyomórészt  magokat eszik, néha csapatostul lepi el a rizs­földeket. Meglehetősen félénk természetű,  röpte gyors, kanyargós jellegű, hangja éles, fé­mes csengésű. Többnyire az esős hónapokban  (november és április között) fa­üregekben költ, az odúba a tojó a  testi tollai között hordja a fészek kibéleléséhez szükséges anyagot, fűszálakat, leveleket.

Tartás: Legalább 2 köbméter légterű vo­lierban helyezzük el, feltétlenül párban tartsuk!  A frissen importált madarat az első télen fagy­mentes helyiségben helyezzük el, később kerti  volierban átteleltethető, védőházikó azonban  szükséges. Táplálása a II. séma szerint ajánlott,  a szokásos csemegékkel, amelyek közül a liszt­kukac vagy a hangyabáb feltétlenül fontos. Ke­vésbé agresszív, mint a többi Agapornis, költé­si időn kívül együtt tarthatjuk például hullá­mos papagájjal, Bourke-papagájjal.

Tenyésztés: A hullámos papagáj odú­ja tökéletesen megfelel, füvet, faleve­leket tegyünk be számára. A tojó valószínűleg  egyedül ül a tojásokon, a hím a fiókák gondo­zásában részt vesz. Fészekalja 3-4, néha 6 tojás,  ezek méretei: 19 X 16 mm. A kotlási idő 23, a kirepülé­si idő 40 nap, a fiókák 4 hónapos korban ve­szik fel felnőttkori ruhájukat. Ha télen vállal­kozna költésre, fűtéséről gondoskodnunk kell.  Évente több költés is lehetséges.

Narancsfejű törpepapagáj         (Agapornis pullaria)

Élőhely: Közép-Afrika, úgymint: Gui­nea, Sierra Leone, Angola és folytatólag Kelet  felé Dél-Szudánig és Leírás: Nyugat-Ugandáig; a Gui­neai öböl szigetei közül Sao Tomé, Principé és  Bioko.

Hossza 15 cm, alapszíne zöld, ha­si felületén sárgásabb árnyalattal, homloka és  pofatájéka narancsvörös, farcsíkja világoskék.  A szárnya 8,5-9 cm hosszú, az alsó szárnyfedők  feketék, a farka 3,5-4 cm hosszú, a külső tolla­kon vörös és sárga nyomok láthatók, a csúcsi  rész felett fekete csík van. Irisze sötétbarna,  korallvörös csőre 1,4 cm hosszú, lába szürke.

A tojó homloka és pofatájéka kevésbé vö­rös, az alsó szárnyfedői zöld színűek.

A fiatalok homloka és pofatájéka sárga, az  alsó szárnyfedőik nemüknek megfelelően feke­te vagy zöld színűek, csőrük vörösesbarna, a  felső káva bázisa feketés.

Alfaja: az A. p. ugandae

Mutációk: lutinó

Viselkedés: Síkvidéken, vagy 1400 m-nél  nem magasabb hegyvidéken, fás-füves szavan­nán vagy erdőségben, néha megmunkált terü­leten, párban vagy kisebb csapatokban fordul elő. Ha a szükség úgy kívánja, a 15-20 fős csa­pat szárnyra kel. Esetenként denevérpapagájra  emlékeztető pózt vesz fel alvás közben. Megle­hetősen félénk természetű, nehéz megközelíte­ni, röpte gyors és iránytartó. Tápláléka mag­vak, gyümölcsök, bogyók és levelek, időnként  komoly károkat okoz a gabonatáblákon, de szí­vesen fogyasztja a fügét. Hangja  csicsergés, költési időszaka a földrajzi elhelyez­kedés szerint változó, például Ugandában kora  tavasszal, Nigériában októberben. Jobbára fa­üregekben, ritkábban a földön vagy termesz­hangya várában költ, amelyet úgy alakít ki a  tojó, hogy rövid „alagút" után nagyjából gömb  alakú üreg következik, melybe testének tollai  között viszi a fészekanyagot.

Tartás: Legalább 2 köbméter légterű  volierban és párban tartsuk! Nyáron kerti vo­lierban, télen fűtött helyiségben helyezzük el.  Táplálása a II. séma szerint ajánlott, sok gyü­mölccsel, zöldeleséggel, lágyeleséggel - a liszt­kukacot nagyon kedveli. Legfeljebb pintyek­kel tartható együtt

Tenyésztés: Fészekalja 3-5 to­jás, ezek méretei: 21,5 X 17 mm. A kotlási idő fogságban  24 nap, a kirepülési idő 7 hét. Ajánlott odú­méret: 35 X 20 X 20 cm, ha ezt nem fogadja el,  agyag kast kell készítenünk, úgy, hogy annak  falai közt ne Legyen hézag. Az odú megkívánt  hőmérséklete 26-30 °C, ezt a kas alulról való  melegítésével próbáljuk elérni (téli költés ese­tén). A költési időszak idején fokozott páratar­talom szükséges, ezért naponta többször per­metezzük langyos vízzel madarainkat, táplálé­kukban pedig adjunk még több fehérjét, zöld­eleséget (ilyenkor egy pár akár 200 lisztkuka­cot is elfogyaszt). A fiókák 4 hónapos korban  veszik fel felnőttkori ruhájukat.

Rózsásfejű törpepapagáj         (Agapornis roseicollis)

Élőhely: Namíbia, az Orange folyótól  Délre, és Betsuanában a Ngami-övezet.

Leírás: Hossza 15 cm, alapszíne zöld, ha­si felületén sárgásabb árnyalattal, homloka és  szemének környéke vörös, kantárja, pofatájé­ka, torka és begyének felső része rózsaszínű,  farcsíkja világoskék. A szárnya 10,5 cm hosszú,  az alsó szárnyfedők kékeszöldek, farka 4,5-5  cm hosszú, felső felülete zöld, az alsó kékes ár­nyalatú, a külső tollakon narancsszínű nyo­mok, a bázison és a csúcsi rész közelében feke­te csík látható, a csúcsi rész néha kék. Írisze sö­tétbarna, szeme körül keskeny, fehér gyűrű lát­ható, a csőre 1,75 cm hosszú, szaruszínű, de vá­gó felülete és az alsó káva zöldes árnyalatú, a  lába szürke.

A hím és a tojó egyforma, csak a szemérem­csont hézaga segít az elkülönítésben. A fiata­1ok homloka halvány sárgászöld, némi rózsa­színes átszövéssel, a közvetlenül a viaszhártya  feletti rész halvány rózsaszínű, szürkéskék áttű­néssel, csőrük felső kávájának bázisán fekete  foltocska van. 4 hónapos korban színesednek  ki.

Alfaja: az A. r. catumbella

Mutációk: pasztellkék, aranycseresznye, luti­nó.

Viselkedés: A tengerpart és a tőle keletre  fekvő dombok és alacsony (legfeljebb 1500 m)  hegyek száraz erdeinek madara. Lehetőleg víz  közelében tartózkodik, lármás, közösséget ked­velő papagáj, de nagyobb csapatok nem szok­tak kialakulni. Röpte gyors, kanyargós, az erdő  fái között ügyesen, táncolva repül a csapat.  Tápláléka magvakból és bogyókból áll, néha  komoly károkat okoz a gabona-, és kukorica­ táblákon. Többnyire február - márciusban kolóniában költ. Sziklahasadékban, épült hé­zagjában, szövőmadár elhagyott fészkében  több pár is költ, mert több kamrát is kialakíta­nak. A fészekanyagot a tojó testének tollai kö­zött szállítja.

Tartás: Az Agapornisok közül a leggya­koribb hazánkban. Leghelyesebb, ha ezt a  mozgékony, kitűnően repülő madarat tágas  volierban helyezzük el. Meglehetősen összefér­hetetlen természetű lehet, mind fajtársaival,  mind fajidegen madárral szemben, így ha a pá­rok kialakultak, célszerű azokat külön tartani. A téli hónapokban a madár tartózkodási helyén a hőmérséklet 15° C alá ne csökkenjen.Táplálása a II. séma szerint ajánlott, sok gyü­mölccsel, zöldeleséggel, lágyeleséggel.

Tenyésztés: Könnyen költésre bírható.  Kellő módon tág volier esetén a kolóniában  való költetést megkísérelhetjük, de ha komo­lyabb verekedés kezdődne, ne erőltessük. Ha  normál színű egyedet mutánssal, vagy a mu­tánsokat egymással keresztezzük, nagyon szép  színváltozatukat hozhatunk létre. A fészekalja 4-6 tojás, ezek mérete:  24 x 17,5 mm, a kotlási idő 23, a kirepülési idő  43 nap,  évente két kotlásnál többet lehetőleg ne enge­délyezzünk.

Őszibarackfejű papagáj         (Agapornis fischeri)

Élőhely: Észak-Tanzániában a Victoria tó déli partsávjától dél felé, a Serengeti és Arusha nemzeti park, folytatólag Ruanda Bu­rundi határvidékéig, és más területek Tanzá­niában és Kenyában.

Leírás: Nagyon hasonlít az A .personata­ra, de hossza 15 cm, a hasi felülete sárgásabb  árnyalatú, homloka, pofatájéka és a torka na­rancsvörös, a fejének többi része fakó olajzöld,  tarkója kissé vöröses árnyalatú. Alsó szárnyfe­dői kékek és zöldek, farcsíkja és felső farkfedői  kékes árnyalatúak.

A fiatalok színei kevésbé élénkek, csőrük  felső káváján feketés nyomok láthatók. 

Mutációk: kék (a feje halványszürke),  sárga, lutinó, fehér és fahéjszínű.

Alfaja: nincs.

Viselkedés: 1100-1700 m magasságban,  füves-fás területeken él, kis csapatokban. Ahol bő­vebben akad ennivaló, akár 100 madár is  összeverődik. Magvakat, bogyókat fogyaszt,  időnként meglátogatja a környékbeli gabona-, és kukoricatáblákat is. Röpte gyors és iránytar­tó. Többnyire május-július között, alkalmasint  kolóniában, faüregekben (pálmafák) költ, a fé­szekalja 3-4 tojás, a fészekanyagot a tojó a cső­rében hordja, a kotlási idő 23 nap, kirepülési  idő 38 nap.

Tartás: Mozgékony, kitűnően repülő madár, tágas  röpdét biztosítsunk számára. Meglehetősen összefér­hetetlen természetű lehet, mind fajtársaival,  mind fajidegen madárral szemben, így ha a pá­rok kialakultak, célszerű azokat külön tartani. A téli hónapokban a madár tartózkodási helyén a hőmérséklet 15° C alá ne csökkenjen.Táplálása a II. séma szerint ajánlott, sok gyü­mölccsel, zöldeleséggel, lágyeleséggel.

Tenyésztés: A fészekalja 4-6 tojás, ezek mérete:  24 x 17,5 mm, a kotlási idő 23, a kirepülési idő  43 nap,  évente két kotlásnál többet lehetőleg ne enge­délyezzünk.